Zalán Tibor: Zuhanás

(dalszöveg Huzella Péternek)

Majd háttál ülsz, és nem szólsz egy szót se,
Vagy éjszaka, és nem látlak én se,
S a csönd szaga, és holdár az éjben,
S a sóhajod, s egy tulajdonképpen
Megígért, megígért zuhanás.

Majd integetsz, ha fölszállsz a fénybe,
Vagy elmaradsz a feketeségben,
De meglehet, hogy tulajdonképpen
Te áradsz szét az összes égben
Te megtalált, megtalált zuhanás.

És ott lesz még, majd abban a képben
Egy férfi még, de ezt már nem értem,
Hogy hogy kerülsz, ha fent vagy az égben
Ebbe a képbe, mely tulajdonképpen
Egy halálos, halálos zuhanás.

Ott fönn, magasan, hol nincs már semmi,
Én ott akarok még veled lenni.
Nézni egy tengert, nézni egy földet,
S hogy melyikünk halott arca a zöldebb,
S hogy kié a megígért, a megígért zuhanás...