(hangulat József Attila azonos című versére)
Tétlen feküdni egy ágyban,
kedvesed kezét fogni lágyan,
nyári záporban megázni,
lassú folyón csónakázni,
nyikorgó körhintán ülni,
e világra embert szülni,
nézni, hol kel a Nap az égen -
szép gyermekkor, az volt régen,
rossz álmokat mind elűzni,
apró, színes gyöngyöt fűzni,
nem szólni ha belédmarnak,
csalit dobni fürge halnak,
cirkuszt tátott szájjal nézni,
komoly témát kivesézni,
hallgatni, hogy harangoznak,
házhoz télre szenet hoznak
Ölni embert, akárhányat
ellopni a szomszéd nyájat
mindet berakni egy zsákba,
s elfutni a nagyvilágba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése