2010. július 5., hétfő

Weöres Sándor: Médeia

/részlet/

ÖLELJ
ÖRÖMÖDBE, FÉNYHOZÓ...
Én, vérrel szennyezett,
nem térhetek feléjük. Barna darócban és
sarútlan a hegyre indulok. Lenn hab forog,
ködből hasadoznak a túlsó part zöld ormai.
Én, átkozott, az oltárhoz nem léphetek,
sziklára hajtom homlokom.
...TISZTÍTS MEG AZ
ÉJ ÁRNYAITÓL...
Tévelygő, távoli kedvesem,
meddig kell ölnöm, elesnem érted? Vízfodor
őrlődik a zátonyon. Valaha elérjük-e
valódi életünk?
...VELED KÖZÖS LEGYEN
KELYHEM, KOSZORÚM...
Eggyé-forrott alakunk,
e szem-nem-látta forma, öröktől vár reánk
a Sorsok házában. Külön csak téveteg
habok vagyunk.
...ÖLELJ ÖRÖMÖDBE, FÉNYHOZÓ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése