Üres vagyok.
Égtől kitartott.
Szenes, fekvő erdőkre öntöttem borom...
rühös galamboknak vetettem kenyerem.
Krisztus vérétől részegen,
forró fürdőmnek kérlek fel, alkony,
s végső kenetként Téged, árny-hitves.
Álterhes szívvel szitkozódom itt.
El kell árulj, mondtad, valakit.
Engem választottunk;
mért mégis magadat árultad el?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése