Grandpierre K. Endre: Magyar mesehősök

Körém szerelmesem bársony-tűzselyem
Védőrácsot fon.
S bekerítve életemet űzve bűnt, bajt, förgeteget,
Anyaként őriz engem.
Pedig hasonlott világban
Földönfutóvá kell lennem,
Jajgó árvává kell lennem.

Ne félts engem, ne rejts engem,
Ne félts engem, ne óvj engem.

Számon az ige káromlás,
Töprengésem világomlás,
Mélységrianás a csendem,
Tunyaságom, szelídségem,
Rossz batyuként le kell tennem.

Ne félts engem, ne rejts engem,
Ne félts engem, ne óvj engem.

Nem ülhetek tehetetlen,
nem hihetek csak a tettben,
S ha éjfélt ütnek az órák,
Ordassal kell verekednem.

Győzhet-e a jó a rosszon,
Sátánfajzaton ősjóság,
Álarcos, titkos bakóin
Mosolyával tündérország?

Ne félts engem, ne rejts engem,
Ne félts engem, ne óvj engem.