Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!″
Hegytetőn állok - Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok -
Óh ormok, rémek, erők, viharok!
Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.
Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány -
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki - végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése